Pályaív

Born Gergely

1966-ban született Békéscsabán. Itt végezte általános és középiskolai tanulmányait. Ezt követően először a budapesti ELTE Természettudományi Karán, majd párhuzamosan a Magyar Táncművészeti Főiskolán és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen folytatta tanulmányait. Koreográfus, néptánckutató és szociológus végzettséget szerzett. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg a magyar szerves műveltséggel és őstörténettel annak legkiválóbb képviselőitől, illetve a radiesztézia gyakorlatával. Ettől kezdve érdeklődése a szakrális földrajz, a szent helyek működése és az ősvallás kérdése felé fordult, amelynek világképét a magyar népművészet örökítette tovább a jelen időkig. Mindezen összefüggések vizsgálata képezi azóta munkássága fő vonalát. Jelenleg a békéscsabai Színitanház tanára.

Előadás

BESZÉLŐ TÁJ – TÁJOLÓ BESZÉD
Boldogasszony teremtő nyelve a tájban, a népszellemben és az etnogenezisben


Ősi – máig áthagyományozott – világképünk egyik legfőbb alappillére Boldogasszony hármas alakja. Az Ők ‘egyháromsága’ biztosította Mindenek oltalmát, Ég és Föld összhangját, az élet, a táj, a haza és a nép (nemzet) fennmaradását és folytonosságát egy olyan teremtő és újrateremtő megnyilatkozáson keresztül, melyet méltán nevezhetünk a létforrás és az örök bölcsesség, vagyis Boldogasszony teremtő nyelvének.

Ezt a nyelvet örökölte – édesanyja nyelveként – a mindenkori magyar ember s lehetett minden időben általa a teremtés kiteljesedő-kiteljesítő művének részese. Így lehet nyelvünk logikája egyszerre hétköznapi és kozmikus jelentésű, egyszerre nemzeti és egyetemes jellegű.

De nyelvünk törvényszerűségei köszönnek vissza rendre-módra az ‘egylényegűség’ okán a táj működésében és működtetésében annak elnevezései által, a népszellemben, tárgyalkotó és szellemi képi beszédében egyaránt, sőt, az etnogenezis, azaz a néptörténet mind időbeli és térbeli vonatkozásában is, így biztosítva annak az égi hármas megnyilvánulásnak a földi megtestesülését és kiteljesedését, amelyet Boldogasszony három alakja jelent….